FŐOLDAL RÓLUNK HÍREK
ESEMÉNYEK
  ÚJDONSÁGOK ÜZENŐFAL
 
VIRGINIA WOOLF: ORLANDO



A modern regény forradalmának Proust mellett Virginia Woolf a legnagyobb alakja. Fő műve, az Orlando immár klasszikus, túlemelkedett vitákon, irányok harcain, s bevonult a remekművek örökkévalóságába.
A különleges atmoszférájú regény főhőse Orlando, a költői lelkületű nemesifjú, akinek nem olyan sors jut, mint a többi embernek - Orlando felett megáll az idő, s míg a történelem halad mellette, ő ugyanaz marad.
Vagy mégsem? Hagy-e nyomokat az emberi lélekben az, ha valaki majdnem négyszáz évet él le egyhuzamban, először férfiként, aztán nőként, érzékeny líraisággal és jellegzetes angol iróniával figyelve a mellette elrohanó időt?
Az írónő csodálatos lélektani kalandra hívja az Olvasót, és egyben mesebeli utazásra I. Erzsébet korától, egzotikus keleti kalandokon és barokk románcokon keresztül egészen a 20. század első feléig.
Csodálatos könyv, gyönyörű és felejthetetlen, tündöklő, játékos, magával ragadó tiszta költészet.

Lazi Könyvkiadó 2012, Szeged

Fordító: Gyergyai Albert - Szávai Nándor








42.   RON



könyv előjegyzése

Virginia Woolf majdnem négy évszázadot átívelő regényének hőse férfiként kezdi az életét az I. Erzsébet korabeli Angliában: Orlando tökéletes szépségű, álmodozó természetű, természetszerető nemesifjú, akit ugyan mindenki szeret és körülrajong, de ő mindennél többre becsüli a magányt, és hosszú, cirkalmas költemények és drámai történetek írásával tölti az ideje nagy részét. Aztán egy napon Orlandót is megtalálja a szerelem és lángra lobbantja a szívét, majd számos csalódás és bonyodalom után a fiú kinevezteti magát nagykövetnek és Konstantinápolyba utazik. Orlandónak itt is számos rajongója akad, de hirtelen minden megváltozik, amikor Orlando egyszer csak nőként ébred fel egy hosszú álomból.

A változásra nincs magyarázat, de Orlando nem is aggódik sokat a rejtélyes átalakulás miatt: elfogadja, hogy mostantól nőként kell élnie, és megpróbálja magáévá tenni az általánosan elfogadott női szerepeket – vagy inkább a (még változatlan) (férfi)személyiségéhez igazítja ezeket a szerepeket.
A regényben azt követhetjük figyelemmel, hogy hogyan alkalmazkodik Orlando az állandó változásokhoz. Hiszen Orlandónak nemcsak a neme változik meg, hanem folyton másfajta rendű és rangú emberek közé keveredik – hol utcalányokkal barátkozik, hol élelmes költőkkel, hol arisztokratákkal, hol pedig a társadalom állítólagos szellemi elitjével. Ráadásul a sok kaland közben az idő sem áll meg – ellenkezőleg, valósággal elrohan Orlando felett: a történet 1928-ban zárul, s Orlando ekkor még mindig nincs negyvenéves.
Az Orlando esetében szinte nem is lehet valamirevaló történetről beszélni, hiszen sokszor csak különösebb összefüggések nélküli, mesebeli hirtelenséggel egymás után következő epizódokat látunk Orlando életéből. Megesik például, hogy a főhős az egyik pillanatban még kedvelt sétáútján bolyong a birtokán, amikor baleset éri és eltöri a bokáját, majd a következő pillanatban megjelenik egy férfi a lován, akivel a független természetű Orlando néhány perces ismeretséget követően eljegyzi magát – az eltört bokáról pedig többé szó sem esik.
Egy „hagyományos” regényben bizonyára zavaróak lennének az efféle hirtelen váltások és a magyarázat nélkül hagyott részletek, de Virginia Woolf nem is hagyományos regényt írt: az Orlando csupa játék, csupa túlzás, csupa kísérlet és csupa irónia. És mindarról, amiről az Orlando szól, talán nem is lehetne másképp írni: egy-egy másodpercbe kell sűríteni a sorsfordító találkozásokat és az ezeket kísérő érzések és gondolatok egész seregét ahhoz, hogy érzékelhessük, milyen nagyon furcsán is viszonyulunk az időhöz; évszázadok változó szokásai és divatjai között kell eligazodni ahhoz, hogy megérthessük: van, ami ugyanolyan marad a színes 18. században ugyanúgy, mint a párás, penészes 19. században vagy a modern 20. században; és el kell játszani a nemváltás gondolatával ahhoz, hogy kiderüljön, az ember neme nem feltétlenül határozza vagy változtatja meg személyiséget.
Orlandót követni az évszázadokon keresztül pedig végtelenül izgalmas és lenyűgöző kaland. Néha el lehet ugyan veszni a sok túlzás és játék között, de az esetleges útvesztésekért bőven kárpótol a regény varázslatos szellemessége és hátborzongató szépsége.

Turán Beatrix

2012. március 21.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-03-21+15:00:00/virginia-woolf-orlando


 
Kiemelt ajánlatok
Borbély Szilárd: Nincstelenek

A szerző új kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalunak a tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja.

tovább
Borbély Szilárd: Halotti pompa

Aki lúdbőröztető katarzisra vágyik, olvassa el Borbély Szilárd Halotti Pompa című verskötetét, de vigyázzon: az utóbbi évtized legmegrázóbb könyvével lesz dolga. A költő szuggesztív és hipnotikus erejű versekben állít emléket egy anyának; egy anyának, aki brutális gyilkosság áldozata lett. A Halotti Pompa a téboly határáig jutó fájdalom könyve, s az olvasó még hetek múlva is azon kapja magát, hogy valami összeszorul benne, ha felidézi ezeket a liturgikus szövegeket.

tovább
Böjte Csaba: A fehér szív útja

„Legyen a jelszavad: felkelek és Atyámhoz megyek! Jó utat kívánok.”

A tisztulás, a bűnbánat, az engesztelés útja nem más, mind a boldogságra vezető út. Sokan vágyunk a boldogságra, a testi-lelki tisztulásra. Egy békésebb, nyugodtabb, egészségesebb életre. Ez a belső vágy igazította az emberek lépteit ősidők óta a zarándokutakra, hisz a magányos vándorlás nagyban segíthet bennünket abban, hogy elcsendesedjünk és megtisztuljunk, hogy lelkiismeretünk hangját meghallva, az életpályánkat bölcs döntésekkel nyugodtan kiigazítsuk, megvilágosodjon az életünk. A boldogság, a testi-lelki megtisztulás utáni vágy mindenkiben ott van. Sokan ezért lépnek rá a Szent Jakab zarándokútra, de a csíksomlyói Szűzanyához, és Rómába is sokan ezért indulnak el.

A Fehér Szív Útjának 15 állomása van. Minden egyes parancsa az igazi boldogságra vezető út egy-egy fontos jelzőtáblája, melyek megismerése, megélése tartós, igazi boldogságot adhat itt e földön, és biztosan elvezet a mennyek országába is.

Helikon, 2013

tovább
Én vagyok a világ világossága - Jézus Krisztus füveskönyve

Jézus mondásai rövidek, egyértelműek, hol lágyak, hol élesek, de sohase bántók vagy sértők. Jézus gondolkodtatni akart, erőnek erejével senkinek sem kívánta az elméjébe préselni igazságait. Az ige kardjával, melyet forgatott, sohase ütött, vágott, hadonászott, hanem szétválasztott: a jó és a rossz határát vonta meg. Követőit pedig e keskeny út irányába terelte, igazította.


„Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.”

„A te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”

„Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

„Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek.”

„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakván.”

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”

Lazi Könyvkiadó 2012, Szeged

Szerkesztő: Reisinger János

tovább